A mobilforradalom élvonalában

Tegnap délután, amikor megláttam a reptéri váróban, ahogy egy öltönyös fickó elegánsan széthajtja a Galaxy Z Fold6-ot és úgy kezd bele egy videókonferenciába, tudtam, hogy ez lesz a következő telefonom. Tudod, az a pillanat volt, amikor rájössz, hogy néha tényleg érdemes belépni a jövőbe.

Este, miután a család elcsendesedett, nekiálltam kutatni. Azt hittem, simán átfutom a specifikációkat és kész, de basszus… négy óra és két Red Bull után még mindig olyan dolgokat fedeztem fel, amiktől tátva maradt a szám. Aztán rátaláltam egy blogra, ahol végre nem szponzorált vélemények voltak, hanem igazi felhasználók írták le a tapasztalataikat.

Volt ott egy építész srác, aki úgy mesélt erről a kütyüről, hogy teljesen magával ragadott. „Srácok, ez nem telefon, ez egy komplett iroda a zsebetekben!” – írta, és ettől teljesen beindult a képzeletem. De ami igazán megfogott, az egy vlogger csaj tesztje volt, aki egy hónapig dokumentálta a használatát – még a konditermebe is magával vitte, ami szerintem már kicsit túlzás.

A nagy sokk persze az árnál jött. A párom majdnem lefordult a székről: „Te jó ég, ezért a pénzért akár egy használt robogót is vehetnénk!” De próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez gyakorlatilag egy mini laptop és telefon egyben. Két hétig bújtam a reviewkat, mint egy megszállott. A végén már úgy ismertem minden funkcióját, mint a kedvenc sorozatom epizódjait.

A megérkezése… na, az egy külön sztori volt. Úgy vártam a futárt, mint gyerekkoromban a Mikulást. A kicsomagolás olyan volt, mint egy szertartás – még a macskánk is abbahagyta a szunyálást, hogy figyelje. Az első nap az irodában mindenki úgy bámulta, mint valami UFO-t. A főnök háromszor sétált el „véletlenül” az asztalom mellett.

Most már úgy használom, mintha mindig is ez lett volna nálam. Reggel a buszon szétnyitom és úgy olvasom a híreket, mint egy újságot, aztán egy mozdulattal összecsukva már megy is a zsebembe. A múltkor egy kávézóban tartottam rajta prezentációt, és a szomszéd asztalnál ülők még a kávéjukról is megfeledkeztek, úgy bámulták.

A család először persze hülyének nézett, de most már sorban állnak, hogy használhassák. A feleségem állítólag csak recepteket nézeget rajta – bár szerintem inkább TikTokozik, de mindegy is. A kisfiam meg teljesen odavan érte, azt mondja, olyan mint egy „robot telefon”.

És a legviccesebb? A kollégáim, akik először kinevettek, most már naponta kérdezgetik: „Te, és tényleg olyan jó? Nem látszik a hajtás? És meddig bírja az aksi?” Szerintem már páran félreteszik rá a pénzt, csak még nem merik bevallani otthon.

A múltkor meg az történt, hogy a feleségem „véletlenül” nyitva hagyta a laptopját pont annál az oldalnál, ahol ezt árulják. Szerintem már tervezi a sajátját… De egyelőre hagyjuk, hadd higgye, hogy nem vettem észre. Elvégre karácsony már nincs is olyan messze!